Mi van, ha a tested nem ellened dolgozik?

Sokunknak különös kapcsolatunk van a testünkkel. Amíg csendben teszi a dolgát, alig figyelünk rá. Amikor viszont fáradtságot, feszültséget vagy kellemetlenséget érzünk, könnyen úgy tekintünk rá, mintha cserbenhagyott volna bennünket.

Miért nem bírja? Miért fáj? Miért nem úgy működik, ahogy szeretném?

A test ilyenkor könnyen problémává válik, amit meg kell oldani.

Pedig lehet, hogy nem ellenünk dolgozik. Lehet, hogy éppen próbál jelezni.

A hétköznapokban gyakran sokáig felülírjuk a testünk üzeneteit. Fáradtak vagyunk, mégis tovább dolgozunk. Éhesek vagyunk, de nincs időnk enni. Feszültek vagyunk, de azt mondjuk magunknak, hogy most nem érünk rá ezzel foglalkozni. Nem azért, mert rosszul csináljuk, hanem mert így tanultunk működni. Sokszor a teljesítmény, a feladatok és mások igényei hamarabb kerülnek sorra, mint a saját testünk.

A test azonban folyamatosan kommunikál velünk. Nem feltétlenül nagy, drámai jelzésekkel. Néha csak azzal, hogy elfáradunk. Hogy nem esik jól valami. Hogy szükségünk lenne mozgásra, csendre, ételre, alvásra vagy egyszerűen kevesebb ingerre.

A nehézség talán nem is az, hogy nem jelez. Hanem az, hogy elfelejtettünk figyelni rá.

Szeretem úgy elképzelni a testet, mint egy társat, akivel egész életünkben együtt haladunk. Nem egy eszközt, amelynek mindig hibátlanul teljesítenie kell, hanem egy élő rendszert, amely folyamatosan alkalmazkodik, reagál és próbál egyensúlyt teremteni.

Mi történne, ha időnként nem azt kérdeznénk: mi a baj a testemmel? Hanem azt: mit próbál most elmondani?

Lehet, hogy a válasz egészen egyszerű. Lassíts. Igyál. Menj ki a levegőre. Mozdulj meg. Aludj. Mondj nemet. Vagy éppen kérj segítséget.

Persze a test jelzéseit nem kell túlértelmezni. Vannak tünetek és panaszok, amelyek orvosi kivizsgálást igényelnek, és fontos, hogy ezekkel megfelelő szakemberhez forduljunk. De emellett talán megtanulhatunk újra kíváncsian is fordulni a testünk felé.

Mit érzek most? Hol tartok feszültséget? Mi esne jól? Mire lenne szükségem?

Nem kell rögtön választ találni. Már az is változás lehet, ha egyáltalán feltesszük ezeket a kérdéseket.

Számomra ezért fontosak azok a módszerek is, amelyekben a test nem pusztán háttérszereplő. Egy érintésen alapuló kezelés, egy tudatos pihenés vagy akár néhány perc csend is lehetőség arra, hogy újra érzékeljük magunkat. Nem azért, hogy gyorsan "megjavítsunk" valamit, hanem hogy kapcsolatba kerüljünk azzal, ami éppen van.

A testünk rengeteg mindenen keresztülkísér bennünket. Talán megérdemli, hogy ne csak akkor figyeljünk rá, amikor már hangosan szól.

Lehet, hogy nem ellenünk dolgozik.

Lehet, hogy egész idő alatt próbál velünk együttműködni.