Rólam
Szia, Niki vagyok.
Mesélek egy kicsit az utamról, és arról, hogyan született meg bennem a Calendula Lélek-Kert.
Az én utam nem egy nagy fordulóponttal kezdődött. Nem volt egyetlen drámai esemény, ami mindent megváltoztatott volna. Inkább apró lökések érkeztek. Érzelmi törések. Kibillenések. Testi kellemetlenségek. Elakadások. Az önbizalom hiánya. Az az érzés, hogy valami nem egészen a helyén van.
Ezek nem hangos dolgok, inkább csendes figyelmeztetések voltak.
Egy idő után megértettem, hogy a saját boldogságomért és lelki jóllétemért én felelek. Nem kívül kell keresnem a megoldást, hanem belül kell rendet tennem. És hogy ehhez elengedhetetlen a jó kapcsolat önmagammal – és a testemmel.
Elkezdtem figyelni magamra. A testem jelzéseire. A gondolataimra. Az érzéseimre.
Így találtam rá a kineziológiára, a coaching szemléletére, az energetikai módszerekre és a tudatos táplálkozás fontosságára. Ezek nem egyszerű technikák lettek az életemben, hanem megtapasztalások. Olyan eszközök, amelyek segítettek közelebb kerülni önmagamhoz.
A test és a lélek számomra nem külön világ. A táplálkozást a testi és lelki jóllét egyik alapjának tartom. Hiszem, hogy amit eszünk, az hatással van az energiaszintünkre, a hangulatunkra és a belső egyensúlyunkra is. A harmónia sokszor a legegyszerűbb, mindennapi apró döntésekből épül fel.
A Calendula Lélek-Kert ebből a belső tapasztalásból nőtt ki.
Abból a vágyból, hogy legyen egy tér, ahol mások is megállhatnak, figyelhetnek, és megtapasztalhatják a kapcsolódás erejét – önmagukhoz, a testükhöz, egymáshoz és a természethez.
Fontos számomra a tudatosság és a felelősség – nemcsak önmagunk iránt, hanem a közösség és a Föld iránt is. Hiszem, hogy amikor kapcsolatba kerülünk a saját belső világunkkal, akkor természetesebben kapcsolódunk a külvilághoz is.
A kert szimbolikája ezért áll közel hozzám. Egy kert akkor él igazán, ha minden része összhangban van. Minden mindennel összefügg. És minden támogatja a másikat.
A körömvirág számomra az egyszerű, mégis kitartó gyógyító erő jelképe. Bárhol képes megjelenni – akár az útszéli repedések között is. Színpompás, mégis természetes. Csendes, mégis határozott.
A virágnyelv szerint a cserépbe zárt calendula a bánat és a fájdalom jelképe. A kertben szabadon növő körömvirág viszont a szeretet, az életöröm, a hűség és a gyógyulás virága. Szűz Mária aranyának is nevezik.
Ez a kettősség mélyen megszólít.
Amikor elszigetelődünk, amikor leválunk önmagunkról, egymásról vagy a természetről, könnyen kibillenünk. Amikor kapcsolódunk – önmagunkhoz, a testünkhöz, a közösséghez, a Földhöz – akkor kezd újra áramolni az ÉLET.
A Calendula Lélek-Kert számomra egy ilyen kapcsolódó tér.
A gyógyító jelenlét, az életöröm és az egység megtapasztalásának tere.
Azt gondolom, hogy a belső kertünk akkor virágzik, ha figyelmet és törődést kap.
Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre. Márai Sándor